Az egész megint azzal kezdődött, hogy amikor bementem a boltba,
és megláttam egy teljesen egyszerű gyűrűt, a fantáziám elkezdett szárnyalni.
Az járt a fejemben, ha megveszem ez sem menekülhet...
Azt nem mondom, hogy nap mint nap, de nagyon sokszor járok így.
Meglátok valamit és az agyam azt dübörgi, ezzel lehetne kezdeni valamit.
Aztán egy másik hang azt mondja, oké-oké, de már annyi mindent
megvettél és még nem kezdtél vele semmit, biztos, hogy kell mégy egy?
Tipikus ördögy-angyal effektus.
Amikor az angyal győz, az szokott történni, hogy hazaérek és
a kisördög dühöng, meg kellett volna venni...
Amikor a kisördög győz, és sokáig nem nyúlok ahhoz amit vettem,
a kisangyalt hallom, látod én megmondtam...
De most mindketten hallgatnak, nekem pedig van egy új (megint nem kicsi) gyűrűm :)
Nem bánom, hogy megvettem :)